A NEMZETI-LIBERALIZMUS ÉS A SZABADKŐMŰVES ESZMEISÉG ÖSSZEMOSÁSÁNAK SZÁNDÉKA, MANAPSÁG!

Brányik Ottó  2010.02.24. 11:34

A céhek nyugat Európában, későbbiekben, megszűntek ugyan, de az érdekek nem módosulta lényegesen, legalábbis a tekintetben nem, hogy a szakmai titkokat sikeresen őrizzék.
A polgárság kialakulásának gócai a céhek voltak, nem véletlen tehát, hogy megszüntetésüket királyi rendeletekben érjük tetten, mert a hűbéri társadalmi rendben a hatalmat gyakorlónak nem volt érdeke a harmadik rend létre jötte és megerősödése.
Angliában, Cromwell vezetésével, valós formát öltött a polgári társadalom és átterjedt az európai kontinensre. Európában, de Angliában is, a szakmai céhek helyett a szabadkőműves-páholyok (a helyi szervezetek megnevezése) lettek az érdekképviselők, működésükhöz pénzre volt szükségük, ezért felvettek köreikbe nem csak szakmabelit. Így lassan az irányítás a pénzel és/vagy hatalommal rendelkezők kezébe került. Európában a pénzt birtokló rétegek, csoportok száma nem volt sok, ezért pontosan meghatározható, hogy kiknek a kezébe csúszott át a páholyok irányítása. A hűbéri társadalmi rend átalakulásának folyamata, a francia forradalom hatására is, meggyorsult. Fő mozgató ereje az ipari forradalom és az árutermelés növekedése volt. Az érdekképviseletet gyakorló szabad-kőműves páholyokba ezért az átalakulást megértő, sőt elősegítő, azt sürgető, hatalombirtokosok is beléptek, mint pl. Nagy Frigyes, Nagy Péter, Lotaringiai Ferenc, Voltaire, Garibaldi, Franklin, Kerenszkij, Churchill, ez utóbbiak már nem az átalakítás (vagy a főurak hatalmának letörése céljából, mint pl. Nagy Péter) hanem a polgári társadalom megtartása okán mint pl. W. Churchill.
Mindezek után kérdés, miért sújtotta pápai átok a szabadkőműveseket? XII. Kelemen 1738-ban miért, milyen célból használta, ezt az egyébként addigra már a „divatból” kiment eszközt?
Választ kell kapnunk ezekre a kérdésekre is, mert a könyv 14-ik oldalán az olvasható, hogy a „szélsőséges ideológiák hívei” ijesztgették önmagukat és másokat is azzal, hogy a nemzetközi szabadkőműves szervezetek a világ sorsát eldöntő összeesküvést szőnek. Hogy melyek ezek a „szélsőséges ideológiák”arra a szerző nem ad választ. Csak nem a keresztény „ideológiára,” mint szélsőségesre, gondol a szerkesztő? A 15-ik oldalon egy freudi „elszólás” is olvasható, amikoris azt írja a szerző, hogy a szabadkőművesség célja az „igazságra törés”, aki az igazságra tör, az annak elpusztítására törekszik. Nem?
Az Anderson szerkesztette Alkotmányra valóhivatkozás félrevezető, mert már régen nem veszik komolyan. Szerzőnk is kijelenti, hogy a liberális szabadkőművesség vallási kérdésekben „közömbös”. Majd idézi az Alkotmányt: „ A kőműves (…) soha nem lesz ostoba ateistává, sem vallástalan szabadgondolkodóvá.” Ezek után mit higgyen az ember a szerzőről? Szintén az Alkotmányból: (…)”Soha sem lehet köze pártütéshez vagy összeesküvéshez a nemzet békéje, vagy jóléte ellen,(…) ha tehát egy Testvér a közhatalom ellen lázadóvá lenne, lázadásában nem támogatandó.(…)”
Írta mindezt Anderson 1723-ban. Mi volt akkor a Martinovics Társaság? Jacques Orefice (jelenleg az Európai Szabadkőműves Konferencia főtitkára) magyarázván az Alkotmányt, már jelzőket ragaszt a tézisek egyikéhez, másikához, pl. „ha OKKAL lázad a közhatalom ellen” nem lehet a páholyból kirekeszteni. Az érintett páholy határozza meg, hogy okkal lázadt? Más értelmezési (fordítási?) zavarok is vannak a szövegben, pl. „a páholyokban EGYENÉRTÉKŰ emberek ülnek” Egyenértékű, csak nem? Talán jobb volna az egyenjogú szót használni? Az ember nem mennyiségi, vegytani, fogalom! Bár kitudja, ha a keresztény hit „szélsőséges”, akkor az emberek is lehetnek, a szabadkőműves „tudomány” szerint, „egyenértékűek”
A szabadkőművesség egyetemességre törekedvén lehet passzív (?) írja a szerző, a „másság” passzivitásának állítása áfium, a „más” a másikat is „mássá” akarja tenni, és ezt csak cselekvéssel és nem passzivitással érheti el.
Az az állítása, hogy a szabadkőművesség és az egyház kapcsolata csak az egyháztól függ, logikai lehetetlenség, mert kapcsolatról, két „tárgy, gondolat stb. megléte” esetén lehet csak beszélni, és ha már két résztvevő van, a kapcsolat minősége, milyensége kétoldalról alakítható. Olyan egyház „amelynek végső célja a papi uralom létrehozása” nincs, ilyet állítani tudatlanság, finomabban fogalmazva, botorság!
Talán ennyit elég a könyvből idézni ahhoz, hogy meggyőzzem a keresztény hozzáértőket arról, miszerint az ilyen kiadványokkal foglalkozni, és a tévelygő olvasót tájékoztatni kell, sőt, a szakembernek, ez kötelessége!
A címben jelzett „összemosási szándékhoz” visszatérve, a szabadkőművességről, a téma hatalmas mennyisége miatt, csak jelzésszerűen írhattam. Most az „összemosás” másik „alanyáról” a nemzeti liberalizmusról ejtsünk néhány szót. Ehhez hívjuk segítségül Szekfű Gyula, a „Három nemzedék” című munkáját. A liberális elveknek a francia forradalom a szülőanyja, minden jelző nélkül. A forradalom hatására Európa, így Közép-Európa is, elszakad a keresztény alapoktól. — (A látványos „eredményt” napjainkban éljük át.) — Ezt, a korban élők, a korral foglalkozók, érzékelték, tudták. A francia forradalommal foglalkozva, Kölcsey például, ezt írja:

…„Vándor, állj meg, korcs volt anyja vére,”…

A forradalom liberális eszméi, az addig „alvó” lelkeken, rövid idő alatt rohannak át és nagy pusztítást (elváltozást) hoznak. Az 1840-es évek magyarsága már nem úgy keresztény, mint pl. Kölcsey. Ő, liberálisnak nevezte magát, de ez alatt a vallásszabadságot, az adózó nép felszabadítását, a sajtócenzúra könnyítését értette. Véleményét, az akkor széltében-hosszában terjedő, a magyarságtól idegen (nem nemzeti) liberalizmusról, így fogalmazta meg: „Haladás a matériában, de haladás a lélekben semmi.” Ebben a gondolatban társa Széchenyi, aki olyannyira nem liberális, hogy a „parlamenti – kormány” elfogadásakor azt írja Naplójába: „Az ostobaság el van fogadva.”
A kor európai, romantikus-politikusai, a nemzeti - és keresztényerkölcs alapján állva, nem csatlakoznak a középrétegekben eluralkodó „forradalmi” liberalizmushoz. Petőfi a francia forradalom hatása alatt áll, és már nem sok köze van Kölcsey és más írók, politikusok keresztény-magyarságához, de természetesen akkor még magyar volt a liberális és a keresztény is. Az idealisták, így Kazinczy is, a magyar jakobinusok, a szabadkőművesség akkori értelmezése szerint, liberálisok voltak, és egyben nemzetiek. A magyar rebellis szellem a legjobb melegágya volt a liberális eszme terjedésének a megyékben, mert elsősorban az érzelmek alapján, a Habsburgokkal szembeni ellenállás hagyományain táplálkozva, nyerte meg magának a magyar politikusokat, akik kifejezetten nemzeti alapon politizáltak.
Az új, liberális eszmék, rövid úton eljutottak odáig, hogy (a nemzetiség, külön jogokat követelvén), a szoros nemzeti politizálást szintetizálni kellett a liberalizmussal. Ennek a feladatnak a megoldására a Magyarok-Istene egy nagy koponyát küldött a hazának: Deák Ferencet. E nagy feladat megoldása (Kiegyezés) során, már látszik a veszélye annak, hogyan sikerül a liberalizmust összemosni más eszmékkel, így a szabadkőműves gondolatvilággal is, és mi, az egyszerű magyar olvasók, nem tudjuk a különbséget, ami elválasztja ezeket egymástól. Szabadkőműves Kazinczy, Kossuth (állítólag) gr. Fekete, a magyar jakobinusok és még mások, ugyanakkor nemzeti-liberális Deák, gr. Széchenyi és még sok más vezető politikus.
A kereskedelemnek, és az iparnak, a kiegyezés következtében történő növekedése, a megnyitott galíciai határon beözönlő „új magyarok” terjedését, és anyagi gyarapodását, segíti elő. Az 1848-as radikális liberalizáció következményeit pragmatikusan egyeztetni Deáknak sikerült ugyan, de a nemzeti-liberalizmus vezetői, Kossuth és a vörös tollasok, olyan helyzetet teremtettek, melyet br.Eötvös József, az egyenjogúság előmozdításával tudott csak megoldani.
A megoldás azonban csak látszólagos volt. Szekfű ezt így fogalmazza meg: „(…) A Kárpátok hágóit átlépve a galíciai és orosz zsidó, ki az ázsiai állapotok közt, ahonnan jött, emberszámba is alig ment, kellemes csodálkozással vette észre, hogy íme csak nemzeti ruháját kell levennie, csak a közönséges érintkezésre szükséges magyar beszédet kell elsajátítania, máris éppen olyan jó magyar, tagja új, magyarországi, nemzeti közösségének, mint generációk óta bentlakó zsidó polgártársa, vagy akár a magyar föld autochtonai, ősi családok nemes vagy paraszt leszármazói. Az idegen elemeket a belső átalakulás kötelessége alól a magyar közhangulat elvileg, változhatatlan érvénnyel felmenté. A határt akadály nélkül átlépő galíciai, hosszabb-rövidebb tanyázás után rutén-tót vidéken, az Alföld magyar városaiba megérkezve, már magyar számba ment és joggal elhihette magáról a közhangulat hatása alatt, hogy épp oly jó magyar, mint bárki más, széles e hazában. (…)” A csak nyelvében asszimilálódott réteg a szabadkőműves szervezetekben — saját érdekét védendő, (mintha azt veszélyeztette volna bárki is) „céhszervezet” ként — lassan átvette a vezetést. Ezt annál könnyebben megtehette, mert az Olaszországból 1867 után hazajövő emigránsok magukkal hozták Garibaldi pápaság ellenességét, ezt átváltoztatták, ezekben, a szabadkőműves szervezetekben, egyházellenességgé. A szabadkőműves tanok nyilvános vállalása, terjesztése kifizetődővé vált, mert ennek révén, az érdekcsoportokba tartozók jól jövedelmező állásokhoz juhattak.
Az ország, de főleg Budapest, kultúrája újság-kultúrává vált. Az újságok írói és tulajdonosai irányították a köízlést, és szabták meg a nem magyar gyökerű kulturális színvonalat. És ha a magyar kultúra nem tetszett nekik, akkor, mint napjainkban Landeszmann rabbi, kijelentették, hogy” a magyar kultúra csak a bőgatya és a pálinka, mert az igazi kultúrát mi zsidók hoztuk a Kárpát-medencébe”.
A szabadkőművesség lelkes és elfogult hívei, pl. Balázs Éva már a rádión keresztül is, terjesztik a magyar keresztény konzervatív világnézettől távolálló nézeteiket. A nemzeti pártok és párt-független szakemberek nem reagálnak, mintha nem éreznék a nagy veszélyt, amit a szabadkőművesség (is) jelent, pedig 2009. december havában az Echo televízió egy jó szándékú riportere a szabadkőművesség szóba kerülvén e-képpen reagált: „ja az a szervezet, amely különféle hókuszpókuszokat folytat taggyűlésein” Vigyázz magyar! A legnagyobb veszély a tudatlanság!






Appendix

Talán 1995-ben, írtam egy kis dolgozatot, annak apropóján, hogy Márton László szerkesztésében, második, javított, bővített kiadásban, megjelent a SZABADKŐMŰVES GONDOLATOK című munka a Belvárosi Könyvkiadó gondozásában. Az indokom az volt, hogy vártam arra, valaki majd veszi a fáradságot, és reagál erre a munkára. De hiába vártam, ezért úgy döntöttem akkor, hogy barátaim számára, megírom azokat a gondolataimat, ame­lyeket ez a könyv újra felkavart bennem, a szabadkőművességgel kapcsolatban.
A Symbolikus Nagypáholy Budapest, 1918. november 2-án… tanácsának jegyzőkönyvében, amit Acél Antal Főkincstáros írt, ez áll: „(…) minden magyar szabadkőművesnek legszentebb kötelessége egész erejével és befolyásával azon dolgozni, hogy az országban a rend helyre álljon és a béke áldásait, minél előbb élvezhessük. Az a kormány (Károlyi), mely ma az ország élén áll, mindazoknak az eszméknek a megvalósítására törekszik, melyeket mi éveken át hirdettünk, melyekért harcoltunk. Testvéreink nagyszámban foglalnak helyet a kormányban „(…) ez biztosíték és megnyugvás reánk nézve, hogy a független és szabad Magyarország a demokrácia és a radikális fejlődés útján fog haladni.(…)”
Íme nem kell külön bizonyítani, mekkora felelősség terheli a korabeli szabadkő-műveseket, a Tanácsköztársaságban a bolsevikok (Kun, Szamuely [Sauer], Rákosi (Rót), Lukács György …) által elkövetett bűnökért. Mert a beismerést, maga a nagymester, Bókay Árpád, sehol, soha nem kifogásolta, amit később nem is tehetett volna meg, mert 1919-ben meghalt. Ezen az ülésen az esetleg bizonytalankodóknak azonban, a következőket mondta „(…) Sürgős szükségét éreztem annak, hogy egyetértően irányt jelölhessünk ki páholyainknak s testvé­reinknek. Ez az irányjelzés ma már igen könnyű, igen egyszerű és határozott. Akarjuk, hogy az eddigi politikai keretek omoljanak le. Ez a szabadkőműves program a Magyar Nemzeti Tanács és az új, megalakult Népkormány programja is. Menjünk velük, segítsük őket nagy, nehéz, de hálás munkájukban. Szeretett és nagyra becsült testvéreink dolgoznak ma az ELSŐ sorban, és ez megnyugvással tölt el bennünket, mert ismerve őket, tudjuk, hogy a munkát, melyet vállaltak, szabadkőműves módon fogják végrehajtani, és ez biztosítja a tartós sikert.(…)” Ez az idézet 1937. decemberében jelent meg, Palatinus József tollából, A SZA-BADKŐMŰVESSÉG BŰNEI c. könyvében. Ez, írói álnév, József főherceget takarja.
Az olyan egyszerű ember, – mint én – nem tudja magát mihez tartani, mert pl. ez a Bókay András, a MTA tagja (1896), európai hírű orvos. Az Életrajzi lexikon azt írja róla:”(…) 1919-ig Mo-i szabadkőműves páholyok nagymestere volt.”(…) 1919-ben szélső nacionalista irányba for­dult.” Vagy egy más, elbizonytalanító példa: A magyarországi Symbolikus Nagy-páholy FŐTITKÁRI JELENTÉSE az 1948. évről című, nyomtatásban megjelent, kézirat gyanánt terjesztett, kiadványában, Gerő Andor főtitkár, a megnyitó szövegrészben azt írja: „ Fájdalmasan kell azonban megemlékeznünk azokról, akiket a V.: .E.: .N.: .É.: .M. .szólított az Ö.: .K.: .-be.” Ki szólított, és hova? Miféle tolvajnyelv ez? Hát bizony ez a szabadkőműves tolvajnyelv, és hogy feloldjuk a rejtélyt, íme a megoldás. Nm.= nagymester, tv.= testvér, V.:.E.:.N.:.É.:.M.:. = a világegyetem nagy építőmestere, Ö.:. K.:. = örök kelet. Szóval az Isten, Építőmester és Ő szólít, de nem a túlvilágra, még kevésbé az égbe, hanem az Örök Keletbe, némi jó szándékkal, az Örök Fényességbe. Hogy milyen szellem uralkodott 1948.-ban a szabadkőművesek között, megtudhatjuk, ha beleolvasunk egy kicsit Gerő Andor főtitkár tv. : . és dr. Supka Géza Nm.: tv.: . ünnepi előadásába. Gerő tv. : . a „Nagygyűlés előtt” című cikkében, amely a Kelet 3. számában jelent meg, a következőket írja: az szk. : . programja szervesen belegyökerezik abba a szellembe, amelyre a 100 éves évforduló és 1918 évi októberi forradalom és az 1948 népidemokratikus Magyar Köztársaság ideológiája kötelezi a magyar szabadkőművességet. Írja, mintha nem tudná, mi is történt valójában 1918-ban és azt követően idehaza 1919-ben. A főtitkár befejezésül a következőket mondta: „(…) Sűrű sötét felhők tornyosulnak fejünk fölött. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. A jó szk. : . állandóan az örök világosság felé fordul. Készen állunk minden szépre és jóra, tovább munkálkodni az örök humánum érdekében. De készen állunk nyugodt lelkiismerettel a halálra is.(…)”
Dr. Supka Géza Nm . : . tv.: . hivatkozik arra a történelmi pillanatra, amikor 1848-ban, megalakul a „Kossuth-hoz, a ragyogó világossághoz Pesten” nevű páholy, amelyről a „Der Ungar” nevű lap tudósít, 1848. szeptember 1-én. Az alapítás, kormány engedéllyel történt! (Ezt az adatot próbáltam ellenőrizni, de nem nagy sikerrel.) Ha a főrendi szabadkőművesség, akkor, bevonta a munkába a Harmadik Rendet (polgárságot), akkor nekünk ma, a Negyedik Rendet (fizikai munkások) kell bevonni, ahogy írja, a „királyi művészetbe”.
Nem értem, hogy az optimista beszámolóból, a győztes hangú előadásokból, hogyan következik a halálvárás gondolata. Lehet, hogy valamit már tudott a főtitkár de elhallgatta? Ha ők nem is tudták, de mi, ma már tudjuk, hogy nem sokáig működhettek legálisan. Ennek több oka lehetett. Lehetett az is, hogy túl lelkesen fogadták Frank M.Totto New-York állam Nagypáholya Nm. .: .-ének képviseletében Magyarországra érkezett, és most idézek: „(…)nagy barátunknak, Artur H. Keil tv. : . Ehlers páholy, magyar származású tagjának, látogatását.(…)” Miután Keil tv. : . visszament Amerikába 48 Np. : . val közölte körlevélben, hogy a magyar ttv. : . munkálták ki a demokratikus változásokat. A magyar bolsikat mint alkotókat meg sem említette.
Komoly zenei műsorokat adtak az Amerikából Magyarországra látogató Keil tv. : .
tiszteletére. Fel lépett jó néhány, régebben és frissiben tv. :.-ré lett, zsidó művész, Székely Mihály, Fehér Pál, Fekete Pál, Jámbor László, Kálmán Oszkár, Pless László, Polgár Tibor és mások.
1948-ban 21 p. : . volt 1346 taggal, 120 000 Ft. tagdíjat fizettek be. Dr. Benedek
Marcell h. : . Nm. : . felszólította a ttv. : . propagandával kell támogatni a tervgazdálkodás minden szándékát.
Akár merre keresi az ember a magyar szabadkőművesség forrás történetét, a francia forradalom után ,mindig beleakad a szász(Brassó), a magyar testőrség, és később a Galíciából idemenekült zsidóság, történetébe. Ágoston(Augenstein) Péter 1907-ben A zsidók útja című munkájában, amit minden magyarországi páholy figyelmébe ajánl,azt írja: „(…) A magyar Szabadkőművesség és a zsidóság összeforrt, mert amikor Magyarországon a kor, szabad-elvűséget követelt, akkor a zsidóság állt melléje (mármint a szabadelvűsség mellé) a legna-gyobb tömegben. Minden zsidó és zsidóbarát, szabadelvűnek hirdette magát. Ha tehát magyar ember a zsidóságról ír és a magyar zsidóság sorsát tárgyalja, akkor a szabadkőművesség külső történetét is írja meg vele.(…)” A szöveg elég zavarosnak tűnik, de azért sejteni lehet, mit akart a szerző közölni. Azt minden korabeli, a politikával egy kicsit is foglalkozó, magyar értelmiségi tudta, hogy a kiegyezést követő gazdasági fellendülés, nagy lehetőséget teremtett a magyarországi és külföldről bevándorló zsidóknak. Ez megmutatkozott a gazdaságban és a politikában, a zsidóság által elfoglalt helyek egyre nagyobb számában. A kereskedés és az egyre növekedő ipari beruházások révén, a tőke egyre nagyobb arányban az új, gazdasági vezetőréteg, kezébe került. Az örökváltság akkora terhet jelentett a kincstárnak, amit csak nehezen tudott teljesíteni, és akkor sem a valós értéken. A jobbágymunkát (ingyenes) felvál-totta a bérmunka, amelyhez tőke kellett,(Széchenyi ezt már Hitel c. munkájában régen megírta) a banki élet irányítása tehát a zsidótőke „privilégiuma” lett. Az egyre nagyobb gazdasági nehézségekkel küszködő földbirtokos réteg, a „tőkével való összeházasodás” révén jutott hozzá a szükséges tőkéhez! Ez a tőke pedig zsidó kézben volt! A zsidóság, ezek után nem csak az iparban jutott vezető szerephez tehát, hanem a földtulajdonlásban is. A zavar csak tovább nő a tudatban, ha az ember kezébe kerül, az Eötvös páholy 1918. évi titkári jelentése, amelyben azt olvashatja „(…) December 18-án dr. Bálint Lajos testvér a szabadkőművesség initiáló hivatásának, végcéljának (…) a kozmopolitizmus, atheizmus és kommunizmus megvalósítását(…)” jelöli meg! Dr. Bálint ügyvéd, az Eötvös József páholy Nm . : . tv –e és a Világ c. szabadkőműves újság főszerkesztője. Had említsem meg itt, mert itt van a legjobb helyen, gr. Pálffy Károly tartományi nagymester levelét, amelyet a jakobinusokkal kapcsolatban ír 1784-ben, és Márton László a fentebb említett könyvében megidéz. „(…)szövetségünk feladata, hogy testvéreink között fenntartsa és szítsa a hazafias szellemet (…)Mint jó hazafiak tartozunk édes hazánknak azzal, hogy gondosan megőrizzük magunk között ezen hazafias érzelmek csíráját és a nemzet csemetéit, melyek mihelyst kedvező alkalom nyílik, gondozzák, visszaállítják és terjesztik ugyanazon érzelmeket, melyek a magyar népet mindezideig jellemezték(…)” Így most fel tehetem a nem szónokinak szánt kérdést : ez a szabadkőművesség, az a szabadkőművesség amiről dr. Bálint Nm.:. tv beszél? Ha nem, akkor Márton vagy tájékozatlan, vagy hazudik! Azt hiszem, nem tévedek, ha az utóbbi állításnál maradok.
Itt az ideje, hogy emlékezzünk az 1908-ban alakult Galilei-körre. Hívjuk segítségül, Polányi Károly, A Galilei-kör hagyatéka című dolgozatát. Elöl járóban, szögezzük le, hogy P.K. nem tesz különbséget fasizmus és nácizmus között. Nem is tehet, mert hisz, amikor a Galilei kör megalakulásáról (1908) beszél, és fasizmust emleget, anakronisztikus, mert nem volt még fasizmus és hol volt még a nácizmus,(?) kérdem én. Mégis azt írja, valamikor 1956 után,(a dolgozat nincs keltezve), hogy „ (…)két nemzedék választja el a Galilei-kör alapítóit a mai Magyarországtól. Az első nemzedék az 1918-19- re következő ellenforradalmi fasizmusé (?), a másik a földosztásé és az ipari szocializmusé, amelynek zsarnoksággá való további elfaju-lását az 1956-os forradalom erkölcsi győzelme akasztotta meg,(…)” miről beszél, van forradalmi fasizmus is? És mi az az ipari szocializmus?
Amint írja, „(…) túlnyomóan zsidó származású diákokból állt a tagság és nem a német Nyu-gatról, hanem az orosz Keletről származott ránk a Galilei-kör erkölcsi fegyelme.(…)” Ez az elmagyarosodott (?) réteg, írja, szakított a vallási hagyományaival is, szabadgondolkodó volt. (Mint az 1905-ös orosz forradalom szervezői, mondom én.) Erős volt bennük a proletár jelleg! Írja. Nem említi, hogy ezek az eszmék a kiegyezést követő, erős zsidó bevándorlással, kerül-tek Galíciából Magyarországra. Ezért teljes joggal megkérdőjelezhető az állítása, az tudniillik, hogy elmagyarosodtak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ’14-ben kitört a háború és nemsokára hadban álltunk Oroszországgal. Kende Zsigmond és Rohonyi Hugó voltak a kör kezdeményezői, írja Polányi, és orvostanhallgatókként jelzi az alapítókat. Amint fentebb írtam, azt állítja Polányi, hogy ez a zsidó réteg „elmagyarosodott”, hogy ez alatt mit ért, nem tudom, mert később azt írja „ (…)A sovinizmus, a piros-fehér-zöld hazafiaskodás burjánzott. Erre a tradícióra volt kihívó válasz a Galilei-kör alapítása.(…)” Szerzőnk ír még sok zagyvaságot, így azt, hogy ezzel jelent meg a kör politikaellenessége, és lett elkötelezett „mozgalmi ember” minden tag. Tehát a mozgalmi ember nem politizáló ember Polányi szerint (hm?). Bizonyára nem tudatlanságból írja ezeket a szerző, hanem célzattal. Mi lehetett a célja, teszem fel a szónoki kérdést, és az olvasóra bízom a választ. Pfeifer Ignác műegyetemi tanár vezette a kört a szabadkőművesség táborába, mert szerinte a szabadkőművességnek, mint a klerikalizmus ellenségének feladata, hogy a szegény diákság szellemi érdekeit felkarolja. Így, Polányi szerint, Pfeifer. Hová lett az Anderson szerkesztette Alkotmány (1723.) a melyben írva vagyon, hogy „(…)A kőműves (…) soha nem lesz ostoba ateistává, sem vallástalan szabad-gondolkodóvá (…).” Lehet, hogy az egyesület nevén kívül, már ennek a bagázsnak semmi köze nincs a klasszikus szabadkőművességhez, és ezt sem Pfeifer, sem Polányi nem tudta? Nem ismerték az Anderson-i Alkotmányt? Ugye kedves olvasó Ön sem gondolja, hogy ez így van? Ha pedig nem így van, akkor vagy Polányi, vagy Márton hazudik! A hazudozásnak, hazugságnak nem csak oka, hanem célja is lehet. Vajh mi lehetett a célja Polányinak, és mi lehet a célja Mártonnak? Előbb már írtuk mit is mondott Bálint Lajos:”(…) a kozmopolitizmus, atheizmus és a kommunizmus megvalósítása a szk. : .célja(…)”! Nos világos, mivel ezt a vissza emlékezést a Galilei-kör megalakulásáról, nem 1908.-ban írta Polányi, hanem valamikor halála (1964.) előtt, Mintha nem olvasta volna a < Kelet> 1912.május 10-i számát amelyben dr. Soltész Jenő a következőket írja „(…) A tanítóságot és polgári szervezést kemény marokkal kell megragadnunk, (mármint a szabadkőműveseknek) és elbocsátanunk nem szabad, amíg ki nem vetettük sarkaiból a mostani Magyarországot.(…)” Majd így folytatja „(…) Nem csak a magyar szabadkőművesség térképe fog rövid néhány esztendő alatt megváltozni,hanem egész Magyarország arculata, társadalmi és gazdasági struktúrája.(…)” adódik a válasz, a ’19-es kommün gaztetteinek elmaszatolása és a kommunizmus jó szándékának sejtetése. Amint írja, a minden évbeni új vezetésválasztás, tette lehetővé, hogy 1919.-ben a kör vezetése kommunistává váljon. Azt meri írni, hogy „(…) Nemzedékek óta a magyar közéletben az erkölcsi mérték nem volt kötelező.(…)” Bezzeg a kommunistaérában igen?!
A római katolikus egyház többször is kiátkozta a szabadkőműves egyesületeket, ami a fentiek alapján, gondolom nem csoda. Ezzel azonban megadták a lehetőséget más beállított-ságú embereknek, hogy lassan-lassan átvegyék a szk. : . szervezet irányítását. A II. Vatikáni zsinat XXIII. János pápa irányításával, megkezdte az ökumené megszervezését. Ennek ha-tására az egyházban is akadt olyan főpap, pl. Mendez-Arceo mexikói érsek személyében, aki azt mondta, „(…) a szabadkőművesség eredetileg nem volt keresztényellenes és bizonyos jelek (…) az Egyházzal való megbékélésre utalnak.(…)” Felmerül a kérdés, ha eredetileg nem volt keresztényellenes, amint azt fentebb láttuk is, akkor mikor és kik által lett azzá? Nos az ipari forradalom (de nem kevésbé a francia forradalom), és később a párisi kommün hatására, a szabadkőművesség irányítása, zsidó kezekbe került az egész világon.(Lásd Polányi cikkét a Galilei-körről) Hogy zsidó irányítás alatt áll a szk. : . ez Sáry Gyula, A kiátkozástól a párbeszédig című, cikkéből egyértelműen kiviláglik, amikor azt írja,”(…) A szabadkőmű-veseknek nincs mit megbánniuk, továbbra is hirdetik és gyakorolják a vallási türelmet és lel-kiismereti szabadságot (…)„ II. János Pál pápa kezdeményezése, mint az assisi közös imádság, látogatása a római zsinagógában, arra mutat, hogy a Vatikán már nem kívánja középkori eszközökkel megtéríteni a másként gondolkodókat. Miért a zsinagógába ment és teszem azt nem valamelyik mecsetbe? Tehetjük fel a jogos kérdést. És ha szándékos félre értelmezés vezette II.János Pált (?), miért nem tiltakozott a főrabbi? A cikk befejező gondolata az igazi csúcs, megérdemli, hogy szó szerint idézzük, íme :”(…) A XX. század végi szabadkőművesség és a katolikus egyház útja minden jel szerint párhuzamos irányban halad. A kérdés az, hogy kapcsolatukban a földi, vagy az égi geometria törvényei érvényesülnek-e s így csak a végtelenben találkozhatnak, vagy a földön is?(…)” Nahát ilyen zavaros gondola-tokat ritkán olvas az ember így együtt. Már hogy az egyház és a szabadkőművesség párhuza-mosan halad, ez azt a viccet juttatja eszembe, hogy amikor a kisegér az elefánt füle mögött ül, s átmennek a hídon, azt mondja a kisegér az elefántnak: jól dübörgünk ugye? Enyhén szólva is mértéket téveszt a szerző, az meg aztán végkép zavaros, amikor egy égi és egy földi geo-metriát alkot azért, hogy a párhuzamosokat valahol találkoztathassa. Csak tudnám, hogy melyik a földi, amikor a földön találkoznak, vagy ez az égi? Netán fordítva van? Michel Barat azt íja a „Testvériség: az egyetemes sajátos mélyén.”(?) Című dolgozatában.”(…) XVIII. századi elődeink a modern kozmopolitizmust felfedezték Európában és az amerikai kontinensen, mely akkor csupán Európa nyúlványa volt. Ily értelemben állítom, hogy a szabadkőművesség ragaszkodik ehhez a filozofikus, és humanista kozmopolitizmushoz, amely két hagyomány: a zsidó monoteizmus és a görög filozófia frigyéből született.(…)” Hogy az egyistenhitnek és a görög többistenhitnek, mi köze a nemzet tagadásához, ennek alapján nem sikerült belátnom.
A könyv további dolgozatai a szabadkőművesség testvéri együtt élésről, más eszmékkel, embertársi szeretetéről, valósággal egyházi emelkedettséggel ír. Ezekhez nincs mit hozzátenni, mert mint elvek nem kifogásolhatók. Az ateizmusról, mint szabadkőműves modern nézetről nem tesznek említést.

Forrásmunkák:
A munka éve. –A magyarországi Symbolikus Nagypáholy főtitkári jelentése az 1947. évről. Az 1948. március14-iki nagygyűlés elé terjesztette Gerő Andor. Bp. 1948. 88.l. 2t
Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Bp. 1948. 88. lp. 2t.
A szabadkőművesség. Kiszely Gábor Bp. 1994.
Szabadkőműves gondolatok.Márton László (szerk.) Belvárosi Kvk. Bp. 1994.
Lopakodó szabadkőművesség. Dr. Nagy Attila. Uropath Bt. Bp. 2002.
A szabadkőművesség bűnei. A magyarországi szabadkőművesek mozgalma és külföldi kapcsolatai 1920.-tól 1937.ig. Palatinus József Bp.1998. Kiadó:k.n.
A szabagkőművesség igazi arca. Dr. Somogyi István [I. II.] Bp. 1929. Apostol nyomda.
Három nemzedék. Szekfű Gyula Bp.1920. (első kiadás), 332p.
Kiegészítve: 2010. február 10


Budapest 2008. október 27.
Brányik Ottó