| HÍREK : Consilium post facta imber post tempora frugum! MINISZTERELNÖKI LEVÉL |
Consilium post facta imber post tempora frugum! MINISZTERELNÖKI LEVÉL
2011.03.22. 12:22
Consilium post facta imber post tempora frugum!
T. ORBÁN Viktor Elnök úr ! .
Exelenciás uram, az idei (2010 április 11) országgyűlési képviselő választás kampánya során, kaptam Öntől egy nekem szóló levelet, amit én komolyan vettem, és ebből adódóan el is olvastam.
Osztozom a haza, nemzeti érzelmű polgáraival abban az örömben, amit a nemzeti, konzervatív párt győzelme jelent azoknak, akik már több mint 55 éve nyögik a magyarellenes, bolsevik politika nyűgét és következményét.
Abban bízva, hogy ahogyan én elolvastam a nekem címzett és hozzám szóló levelet, Ön is elolvassa az Önnek címzett és Önhöz szóló levelemet.
Valamikor a rendszerváltás hajnalán, a Budai Polgári Casino meghívta Önt egy előadás megtartására, amelynek azt a címet adták „ Van-e magyar polgár, vagy csak lesz?” A hallgatóság nagyon elégedett volt a hallottakkal. Az előadás címét azért választotta, mert meg akarta tudni, hogy a „most” nevet változtató Fidesz (akkor lett Fidesz magyar polgári párt), vezetője hogyan és miben látja a polgári lét tartalmát.
Ugyan ezzel a címmel meghívott előadó volt később Tamás Gáspár Miklós és Tőkéczki László. Tamás nagyon nyegle és nagyképű előadást tartott, amin a hallgatóság meg is sértődött.
Ezt a levelet nem a fentiek miatt írom, hanem azért, mert olyan gondolatokat szeretnék Önnel közölni, amelyeket már jóval előbb, mint önkormányzati képviselő és parlamenti szakértő volt módomban a politika nem egy irányítójával tudatni, minden következmény nélkül. Ez alatt azt értem, hogy még csak válaszra sem méltattak. Megértem, mert javaslataim végrehajtása, megfogadása érdekeket sért és emiatt nem kis bátorság, kell azok megvalósítására. Nem csak az ellenzék, de a belső ellenállás miatt is.
Nos, elsőhelyen fontosnak tartom az úgynevezett cigánykérdés összefogott, átgondolt felvetését, a szóba jött megoldások nyilt megbeszélését és a végső javaslatok kíméletes, de határozott végrehajtását.
Szóba jöhető megoldások a teljesség igénye nélkül: 1./ Igaz ugyan, hogy fogy a magyarság, de nem lehet az a cél, hogy bárhonnan jöjjenek a beván- dorlók és ezzel, növeljük a lélekszámot. Nem lehet az a cél, hogy egy népcsoport abból éljen, hogy szaporodik, és a többi, nem oly ütemben szaporodó, nemzet tartsa el. Ezért célszerű olyan szabályozást bevezetni, amely három gyermekig progresszív támogatást nyújt a családnak (főállású anyaság), a további szaporulatban a támogatás degresszív. Ez a javaslatom bizonyosan nagy ellenállást vált ki talán Önben is, de úgy gondolom, hogy a magyartudatú szülő felmérve a nemzetre ható – fentebb vázolt – következményeket, vállalja a reá eső nagyobb terhet.
2./ A cigányság tanuljon szakmát, erre kell ösztönözni! Az őket foglalkoztató vállalkozás kapjon adókedvezményt, de csak limitált foglalkoztatás esetén, mert ellenkező esetben a más nemzetiségűeket zárjuk ki a munka lehetőségéből. Csak a matematikában ismert az ugrásfüggvény, a lélektan nem ajánlja, csak a fokozatosság a valós változás kulcsa, tehát nem az a cél, hogy sok egyetemet végzett cigány legyen, hanem az, hogy sok szakmunkás legyen. Az egyetem majd ezután jön, akár ráhatás nélkül is.
3./ A kis lopás is bűn és kell, hogy legyen következménye, ami arányos a tettel.
4./ A tanárveréseket sem, a gyermek sem a szülő, nem úszhatja meg büntetés nélkül. Hogy mi legyen a büntetés, azt komolyan meg kell fontolni!
5./ A cserkész mozgalmat nagyon határozottan és áldozatosan támogatni kell.
Erről a kérdésről nem kívánok többet írni, bár lennének javaslataim még szép számmal.
Másik téma az önkormányzati képviselők létszáma és az országgyűlési képviselők polgármestersége.
1./ A létszámcsökkentés kívánatos ugyan, de csak akkor hajtható végre, ha megszüntetik a különféle és különálló bizottságokat, mert ha ezt nem teszik meg, akkor a bizottságonkénti kormányzó többség megteremtése, azt vonja maga után, hogy egy-egy képviselő több bizottság tagja lesz. Ez többlet kiadást és még nagyobb hozzánemértést von magaután. A képviselő pedig felelőtlenebb gombnyomogató lesz. A bizottsági döntések egyébként sem kötelezőek a határozatot hozó teljes testületre. Legyen tehát kisebb a képviselőtestület, de változzon meg a szervezeti felépítése.
2./ A polgármester ne legyen országgyűlési képviselő. Indokok: Kevesebb polgár vesz részt a saját életközösségének irányításában és ebből adódóan kevesebben tudnak felkészülni a későbbi országgyűlési munkára. Ez azért fontos, mert nem tartom jó gyakorlatnak azt, hogy olyanok ülnek be az országgyűlési képviselői székbe, akik még egy jóval kisebb közösség (település) irányításában sem szereztek semmilyen gyakorlatot és ismertséget. Továbbá, ha a győztes párt másokat, többeket, bevon a politikai munkába, jobban kötődik az így érdekelté tett polgár, a hazához és a kormány döntéseivel átéli a felelősséget is, ami a döntéshozással jár, ellentétben a követeléssel, ami semmilyen felelősséget nem hordoz. Továbbá tapasztalom, hogy a két funkciót ( polgármester és országgyűlési képviselő) betöltő politikusok a költségeket azzal is növelik, hogy kabinetet tartanak, két-három titkárnővel. A kabinetvezető nagy-díjazással és semmilyen felelősséggel nem bír, csak az a dolga, HOGY PROTOKOLFORMÁJÁBAN KISZOLGÁLJA A POLGÁRMESTER-KÉPVISELŐT. Tessék utána nézni. Ha a munka mennyisége, a két szerepben akkora, hogy a képviselő nem tudja egyedül ellátni, akkor két lehetőség adódik, vagy mondjon le az egyik funkciójáról, vagy a saját pénzén tartson egy személyi titkárt, ne a költségvetést terhelje az álláshalmozásából adódó többletmunkájával!
3./ A kisebbségi képviselők jogi helyzete és felelőssége az önkormányzatokban, teljes mértékben rendezetlen. Van olyan önkormányzat a fővárosban ahol hat kisebbségi képviselőcsoport, van úgy, hogy egyik-másikból nem lakik közülük (jószerivel) senki a kerületben. Példának okáért egy budai kerületben a német kisebbség három tagja közül egy sem lakik ott, s tetejében nem is németek. A cigány kisebbségi képviselők valahonnan a fővároson kívülről jöttek. A szerb képviselők, kitudja hol laknak, a lengyelek közül csak egy igazán lengyel, az örmény aztán végkép rejtély, de „nem baj (?)” legalább kapják a tiszteletdíjat, és senkinek nem kell beszámolniok, hogy mit tettek eddig. Nincs is kiért és legfőképpen miért. Természetesen általában a nyelvet sem beszélik! Az ügyek ismeretében természetesnek állíthatom, hogy fel kel mérni az adott településen a nemzetiségek létszámát és meg kell határozni, ki számít annak. Elsősorban kell, hogy beszélje a nyelvet (talán a cigány lehet a kivétel), továbbá meg kell határozni hány nemzetiségi kell az adott településen ahhoz, hogy egy képviselőt kiállítson. Ha a képviselő-állítás létszámhoz kötött az általános választáson, akkor természetes kell, hogy az legyen a kisebbség esetében is, mert ha nem, akkor odavan az egyenlő esély és a törvény előtti egyenlőség! Fel teszem a kérdést miben, és mennyiben különbözik a kisebbségi jog az általános állampolgári jogtól?
Az országgyűlési képviselők esetében a mentelmi jog közbűntényes vád esetén nem adható meg! Szükséges az idevonatkozó törvényeket, rendeleteket megváltoztatni.
Tisztelt Elnök úr, az a magatartása egy vezetésnek, hogy „higgyék el hölgyeim és uraim, amit csinálni akarunk az az egyetlen helyes és jó cselekvés, és ahogyan csináljuk, az lehet ugyan,hogy nem a legjobb, de önök sem tudhatnak jobbat, mert : mi vagyunk a választottak és a képviseleti demokráciában a döntés csak a „felkentek” joga.”
Tudják a „felkentek” is, hogy ez így nem igaz, de a „pragmatikus” politizálás hatásfoka, a döntések meghozatalának gyorsasága, ezt kívánja, állítják a pártok vezetői. Én pedig azt állítom tisztelt Elnök úr, hogy ez a bukás biztos receptje, mert a vezetés „alól” kimegy a tagság, lévén, hogy nem azonosulhat a konkrét cselekvéssel, mert ez csak az indokok, magyarázatok ismeretében és ezek elfogadásával lehetséges. Ha a tagság „kimegy a vezetés alól”, akkor a szimpatizánsok is „elhagyják” a pártot, mert nem magyarázza meg senki a „cselédlépcsőn” sem, hogy mit miért tesznek.
A nemzeti-konzervatív politizálásnak nagyon fontos része az ifjúság megnyerése és lekötése az eszméhez. Ezért az adott kormány.(párt) különféle pályázatokat kell, hogy kiírjon azon szakmákban, amelyekben az utánpótlás akadozik pl.(mérnök, fizikus tanár…) a pályázatok első három helyezettje egy éves külföldi ösztöndíjat kapjon, azzal a feltétellel, hogy haza kell jönniük.
Az önkormányzati képviselők,(de az ogy. képviselők is) legalább félévi rendszerességgel lakossági fórumot kell, hogy tartsanak, ahol tájékoztatást adnak és nem utolsó sorban, kaphatnak a helyi gondokról és elvárásokról. Itt kell, hogy a helyi, ogy.- és önkormányzati, képviselők elmondanák, miben és hogyan kapcsolódik az országos költségvetéshez a helyi, és most éppen hol tartanak a megvalósulásban. Ezeken, a fórumokon jól szereplő, önkormányzati képviselők közül kell a következő képviselőjelölteknek kikerülni. A párt költségvetésében tételesen kell szerepeltetni azon költségeket, amelyek arra lennének hivatva, hogy szakértők, tényleges ügyekhez kapcsolható, tanácsokat adjanak, ÍRÁSBAN, az önkormányzati képviselőknek.
Minden képviselő, (önkormányzati és parlamenti), tiszteletdíjának 5-10 %-át adományként fizesse be a pártkasszába Ne csak a megbízás előnyeit, élvezze, hanem vegyen részt a párt fenntartásában anyagilag is. Ebből az összegből kell az ösztöndíjakat és az alkalmazott szakértőket finanszírozni. Az így felhasznált pénzekről minden évben nyilvános elszámolást kell készíteni.
Úgy vélem ezen javaslataim megvalósítása, esetleg ezekről történő országos vita lefolytatása, nagyon elősegítené az önkormányzati választás, legalább olyan arányú megnyerését, mint az országos választásét.
Tisztelt Elnök úr, polgári öntudattal hiszek abban, hogy elolvassa e levelemet, és ha nem is válaszol rá, egy-egy gondolatomon elgondolkodva, a levél célját megértve, törekednek a felvetett kérdések lehetséges legjobb, megoldására.
2010-05-04 Budapest. Kiváló tisztelettel: v. Brányik Ottó
Ny. főmérnök, volt önkorm. képv.
DIXI, ET SALVAVI ANIMAM MEAM.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
