| HÍREK : Alkotmányozás és az ARANYBULLA |
Alkotmányozás és az ARANYBULLA
Brányik Ottó 2010.11.04. 15:06
A magyar nemzet királyválasztó, és ebből következően nem a mindenkori dinasztia pillanatnyi feje határozta meg ki követi őt a trónon. Mindez addig tartott, míg a magyar nemzet önként (sajnálatosan) le nem mondott a szabad-királyválasztás ősi jogáról és e-béli kötelességéről.
A szabad választás egyúttal azt is jelenti – mint ahogyan a Vérszerződés, a hagyományok szerint ezt igazolj is, – hogy a választók, vagy a pajzsra emeléskor, vagy a koronázáskor, megállapodást kötnek egymással, és a megválasztott, személlyel. (Ha a megállapodás nem jön létre és e miatt a Nemzet, nem koronáz, a kijelölt király nem teljes jogú. Lásd II. József.) Ennek fényes példája az Aranybulla. A bulla (függőpecsétes okmány) olyan megállapodás a hatalmat gyakorló uralkodó, és az őt megválasztó csoport között, – ez az ARANYBULLA esetében a MAGYAR NEMZET,(abban az időben a nemzet fogalom a nemességet jelentette) – amelyet mind a két fél önmagára nézve kötelezőnek tekint, mer hisz’ alku útján jött létre és nem egyodalú elhatározásból, 1222. április havában, II. Endre uralkodása alatt. [ A nemes szó egyébként 1064-iki törvényben fordul elő először.]
Az Aranybulla (szerződés) hét példányban készült. Sajnos ezekből egy sem maradt meg. A legrégebbi példány másolat, valószínűen 1318-beli, Knauz Nándor szerint.
A Bulla így kezdődik:”A szentháromság és oszthatatlan egység nevében. András Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, és Lodoméria királya, MINDEN KORRA.” [Van olyan fordítás amelyben, „örök emlékezetül” kifejezést használt a fordító.) Tehát az Aranybullát csak a „szerződő felek,” én úgy értelmezem ezt a részt, hogy csak a király – András – és a MAGYAR NEMZET bonthatja fel, szüntetheti meg. Miután András meghalt, az Aranybulla mind a mai napig érvényben van. A folytatás:(…)”Minthogy úgy birodalmunk nemeseinek, MINT MÁSOKNAK szabadsága, melyet Szent-István király állapított meg, némely királynak hatalmaskodása által sokban megcsorbult, az által, hogy néha haragjokat töltötték rajtok, néha GONOSZ EMBEREK hamis tanácsára hallgattak, vagy olyanokra, KIK SAJÁT HASZNUKAT KERESTÉK, (…) a mi nemeseink gyakran zaklatták felségünket és elődjeinket, az ő királyaikat, kérve és nagyon sürgetve a birodalom megjavítása (…)” Ezt talán mai nyelvre le sem kell fordítani. Mai „királyainkat” ugyanúgy figyelmeztethetjük „zaklathatjuk” kérésünkkel, KÖVETELÉSEINKKEL. Folytatva: (…) „ Mi tehát, az ő kérésüknek mindenben eleget kívánunk tenni, amint tartozunk, különösen mivel köztünk és köztük EZ ALKALOMMAL és már gyakrabban, nem csekély keserűségek származtak, mit pedig a királyi tiszteletre méltóság teljes megtartása végett, kerülni illik: ez pedig senki által nem tartatik fenn jobban, mint ő általok.”(…) Már tudniillik a MAGYAR NEMZET által. Most nézzük a legfontosabb pontok (paragrafusok) szerint, mit is foglaltak a Bullába, aminek a mai alkotmányban is helye van:
1./ A király ígéri a rendszeres – évi – országgyűlést és, hogy ott lesz a (…) „gyűlésben törvényt látni” (…) és ezen a gyűlésen (…) „Minden szabad ember, aki akar szabadon, odamehet (…)”
Ez a pont a mai értelmezés szerint azt jelenti, hogy minden törvényt tisztelő magyar polgár választható és választó. A választottak pedig részt vehetnek az érintett testület munkájában.
2./ (…) „Azt is akarjuk, hogy sem mi, sem utódaink ne fogják el, és ne tegyék tönkre a szabad embereket valami főember kedvéért, ha csak előbb meg nem idézték és törvényesen el, nem ítélték (…)”
Íme a törvénytelenségek ellen hozott törvény, amely ma is szó szerint értelmezhető.
4./ Az örökösödésről szóló pont (…)” birtokairól (…) tetszése szerint rendelkezik (…)” Szerepel benne az ún. „köteles rész is” amennyiben a leány negyed kötelező kiadásáról is intézkedik.
Manapság is így van, csak nem teszünk különbséget a gyermekek neme szerint, ez a pont is nyugodtan része lehet tehát az alkotmánynak.
5./ „ (…) A tolvajok és rablók fölött pedig a királyi billogosok (pecséttel ellátott felhatalmazottak) lássanak törvényt (…)”
Ebben a paragrafusban egyébként az is benne van, hogy a tulajdonos szabadon védheti a tulajdonát. Az USA-ban is ez a gyakorlat, a behatoló, jogi következmények nélkül lelőhető.
6./ „(…) A népek eskü által ne nevezhessenek tolvajt (…)”
Íme a bizonyítási kényszer. Megszüntetendő a rágalmazás a hamis vád.
7./ „(…) Ha a király az országon kívül vezet sereget, a szabad emberek nem kötelesek vele menni, ha csak zsoldot nem ad nekik, (…) Ha azonban külföldi ellenség jő a birodalom ellen, mindnyájan kötelesek elmenni. (…)”
Az új alkotmányba be kellene venni, hogy a hazát ért támadáskor, életbe lép a kötelező sorkatonai szolgálat. E miatt, ugyan úgy, mint Svájcban, bizonyos időnként kötelező kiképzést kellene tartani, egyenjogúság alapján még a hölgyeknek is. Egészségügyi, hivatali stb. katonai szempontból összeállított kiképzési anyag alapján.
11./ (…) Ha jövevények (…) jönnek királyságunkba, az ország tanácsa (országgyűlés) nélkül nem nyerhetnek méltóságot. (…)”
Ezt a pontot nagyon komolyan vették, mert akit az országgyűlés nem honosított, bármilyen rangban volt is a Habsburg-birodalomban, Magyarországon nem számított nemesnek és így semmilyen nemesi előjog (pl. adómentesség) nem illette meg. A honosításnak meg voltak a feltételei, mint ma a kettős állampolgárságnak. Ezt szükséges az alkotmányban meghatározni, hogy ne lehessen mindenféle kétes alak (lásd J.B. félék) magyar állampolgár, csak az üzleti haszon reményében.
14./ (…) „ Ha egy ispán (gazdasági vezető, általánosságban vezető) nem viselkedik becsületesen ispánságához képest, vagy ha tönkre tette várának népeit, és ezt reá bizonyítják, az egész birodalom színe előtt csúfosan megfosztják méltóságától, és az elvettek visszaadására kényszerítik.” (…)
Ennél fényesebben nem kell bizonyítani, hogy az Aranybulla mindenki védelmét tartalmazta nem csak a nemességét. És a törvényes eljárást bizonyításhoz kötötte! Az önkényeskedést elítélte. Az (új) Alkotmánynak ugyanilyen következményeket kell megállapítani.
26./ (…) „Külföldi (nem magyar állampolgár) ember a birodalomban nem kap birtokadományt. Ha pedig eddig adtak, vagy eladtak külföldinek, szabadságában áll a belföldieknek azt visszavásárolni.”(…)
Nem kell az új alkotmányban sem ennél világosabban fogalmazni. E cikkelynek ugyan az a szándéka, mint a 11.§-nak, de itt kifejezetten a tulajdonjogról intézkedik.
29./ (…)”Az ispánok (gazdasági vezetők) csak azt élvezzék, ami őket … joggal megilleti. Ami a királyé … az a királyé.”(…)
Tehát az ország jövedelmét e- törvény szerint kell elosztani és a kincstárnak, megfelelő jövedelmet kell kapnia. Erre vonatkozó törvényeket az alkotmányban rögzíteni kell, hogy a későbbi kormányok, csak alkotmánymódosítással tudjanak ettől eltérni! Ne adhassanak a parlament megkerülésével kedvezményeket a külhoni és belföldi „csókosoknak”.
30./ (…) „Csak ez a négy jobbágy: a nádor, a bán, a király és a királyné udvari bírája, viselhessen két hivatalt.”(…)
A nádor, ma használatos fogalmak szerint miniszterelnök, a bán régen a szentkoronához csatolt, csatlakozott országok, tartományok vezetője, (vezetői) voltak, mint pl. a horvát bán a szerémségi bán, az erdélyi bán ect. A bírák más munkakörtől való tiltását nem kell magyarázni. Ma is fontosnak tartom, hogy ne tölthessen be senki két, három funkciót, nem csak az így megszerzett plusz jövedelmek miatt (amelyekért valószínűleg nem is dolgozik meg), hanem azért mert nincs rá ideje. Számos indokot lehet még felsorolni a tiltás oka ként.
31./ (…) „ És , hogy ez a mi (…) rendelésünk a magunk és utódaink korában mindenkorra érvényes legyen azt (…) aranyos pecsétünkkel megerősítettük, (…) A hetedik példány a mindenkori nádornál őriztessék, „ Azért, hogy ez iratot mind szeme előtt tartva, sem ő ne térjen el semmiben attól, mi itt mondva volt, sem a királyt,sem a nemeseket vagy másokat ne engedje attól eltérni (…) Megállapítjuk azt is, hogy azon esetekben, ha mi magunk, vagy valamely utódunk valaha meg akarná szegni ezt a rendelkezést, ezeknek erejénél fogva legyen szabad (…) birodalmunk más jobbágyainak (vezetőinek) és nemeseinek, mindnyájuknak vagy egyenkint, a mostaniaknak, vagy a későbbieknek, mindenkor ellen állni és ellentmondani nekünk és utódainknak.”
Nincs mit ehhez hozzáfűzni. Mégis, utalok itt Budaházy György esetére, akit még 1222-ben se ítélhettek volna el azért amit tett, nem is beszélve arról amit (állítólag) csak tenni akart.
Kelt: Budán 2010-10-19 Üdvözlettel: v.Brányik Ottó
Nyug. Főmérnök
Felhasznált irodalom: A Magyar Nemzet Története.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
